Vörösbegy

Visszetekintés...egy görbe tükör magam elé...kiemelem az egy évvel ezelőtti szavaimból, gondolataimból az érdekes dolgokat, mármint ami egy év távlatából érdekes...eredetileg ezért hoztam létre ezt a blogot...A kék szöveg a múlt a piros a jelen...hát akkor belevágok, a blogírásom első éves évfordulóján...

ha jól számolom kb. 20 éve írok naplót, ez most más, egy kis újdonság...

lehet számolgatni...nem kell,elárulom: 33 vagyok.

nyugodtan állíthatom, hogy az életem pár hónapja túl van a mélyponton, talán kifelé mászom. 2 éve elhagytam a férjemet, eljöttem a két gyerekemmel. nem ment, nem tudtam tovább folytatni. nem voltam önmagam.

borzasztó, apa nélkül nőttem fel, gyerekként eldöntöttem, hogy az én gyerekeim normális családban kell, hogy éljenek.... kudarc...miattuk... de már miattuk sem ment. nehéz egyedül... de nem kesergek,jól vagyunk.

mindennek oka van...kell, hogy legyen. szeretek egy FÉRFI-t, aki menekül, aki csalódott, aki nem akar komoly kapcsolatot, és aki tudom, hogy szeret. tudom ez most nagyon hülyén hangzik, hiszen mi emberek képesek vagyunk ilyesmire, hiszen az a kihívás, amiért harcolni kell, de ez valami más...egyszerűen tudom, hogy Ő az! mindent tálcán kaptam eddig az élettől, talán nem is értékeltem a dolgaimat úgy, ahogy kellett volna...mindig türelmetlen voltam, azonnal akartam mindent...és most csak várok...várok és szeretek...

mostmár 21 éve írok naplót...és maradok a blogozásnál...és már 34 éves vagyok :( elváltam, az életünk teljesen rendbejött...önmagam vagyok...a gyerekeim normális családban élnek, mégha nem is az édesapjukkal...

a férfi, akit szerettem Wilson...és persze mindent csináltam, csak nem vártam...türelmetlen voltam és azt hittem, majd én megváltoztatom...naív voltam már akkor is...Ákost tálcán kaptam, de ezt most értékelem, sőt hálát adok érte a sorsnak nap, mint nap...

Felhívom a figyelmedet, hogy a kép egy műtét közben készült, de ami
> rajta van, az egyszerűen fantasztikus,  szerintem érdemes megnézni!!!!

 

"Ez az egyik legfantasztikusabb fénykép, amit az ismert univerzumban valaha is készítettek. Egy amerikai fényképész készítette egy operáció alatt, amin egy súlyos gerinc-rendellenességet próbáltak helyrehozni egy magzaton az anyaméhen belül a terhesség 23. hetében. A fényképész akkor még nem gondolta, hogy élete egyik legfontosabb képe lesz ez, hiszen a cél csupán a méhen belüli gerincműtét fényképeken is történő dokumentálása volt. Miközben Paul Harris fotós az Egyesült Államok-beli Tenesse állam Nashville városának Vanderbilt egyetemén a sebészeti klinika műtőjében fényképeket készített a  műtét folyamatáról, megörökítette azt a pillanatot is, amikor a baba az anyai méhből kiemelte a kis kezét, és az őt operáló orvos ujját megfogta. Ez a hihetetlen fénykép a világ rengeteg újságjában megjelent, s Írországban az egyik "legerősebb zászlója" lett az abortusz legalizációja ellen küzdőknek. Az ici-pici kéz, ami meghódította a világot, Samuel Alexanderé, aki tavaly december 28-án megszületett
(amikor a fénykép készült, alig több, mint 5 hónapja volt a mama hasában). Ha komolyabban elgondolkodunk, megértjük, hogy az élet tényleg csak egy hajszálon
múlik. Az orvosok biztosak voltak benne, hogy nem tudták volna életben tartani a kisfiút a méhen kívül, így a méhen belül műtéttel  kellett megoldani azt a  rendellenességet, amit nem tudott volna túlélni.
A méhet bevarrták, hogy a baba normálisan fejlődhessen tovább. Ezért is ezt a képet nyilvánítják napjaink egyik legfontosabb orvosi fényképének. Samuel a legfiatalabb paciens, aki ilyen operáción túlesett.
Valószínű, hogy Samuel Alexander Armsnak megszoríthatja majd egyszer Dr. Brunner sebészprofesszor kezét - most már az anyai méhen kívül. Justine McCarthy tévé-bemondónő megjegyezte, hogy képtelenség nem elérzékenyülni a pici kéz hatalmas erejét látva amint egy operáló Sebész ujját szorítja, és lehetetlenség nem elgondolkodni
azon, hogyan tud egy kéz életet menteni..."

Az elmúlt 5 napban szinte minden barátnőmet elhagyták, kijózanították...a klasszikus szöveg : " ne haragudj, de nem mozdult meg bennem semmi"...és a másik: "visszamentem a volt barátnőmhöz"...de persze kivétel nélkül mindegyik férfi akkor vált döntésképessé, miután azért az ágyig eljutottak már...NEM ÉRTEM! MIELŐTT NEM FEKSZENEK NE A NŐKKEL, NEM ÉRZIK, HOGY NEM MOZDULT MEG SEMMI??? VAGY ADDIG NINCS KÉPBEN A VOLT BARÁTNŐ???? Persze tudom, hogy ez csak duma...Ez volt az első gondolatom...Utána szembenéztem önmagammal és rá kellett jönnöm, hogy sokszor alkalmaztam én is ezt a gyönge szöveget...ha valami olyan dolog nem tetszett, amit nem mertem őszintén elmondani...

Konklúzió: a nőknek is van a vaj a fülük mögött...

Konklúzió II: azért egy nő ha eljut a szexig, akkor már érez a férfi iránt (gondoltam én)

Konlúzió III: ezt elég sok férfi megcáfolta...megdöbbentem

Konklúzió IV: KÖSZÖNÖM HOGY ILYEN TÁRSAM VAN!!!!!!

Konklúzió V: egy régebbi eszmefuttatásom szerint a JÓ férfiak és JÓ nők már otthon ülnek, elbújva a világ és a lehetőség elől a sok csalódás miatt...csoda hogy nem találják egymást?

Ehhez volt csak ma kedvünk...enni és fetrengeni...még ilyen rohadt időt...a medence tök szép a kertben, de csak dísz...

Azt hiszem öregszem...gyerekkoromban annyira utáltam, hogy anyu már délután megfürdetett és ágyban voltunk nagyon hamar, én pedig még olyan sokáig szerettem volna talpon lenni...mostmár én is azt imádom, ha minél hamarabb, megfürdünk, megvacsizunk és ágyba bújunk...persze a gyerekek lázadoznak...de hát mit is lehet csinálni ebben a nyárnak nem nevezhető júniusban? alig várom, mikor este ágyba kerülünk, gyerekek lefekszenek, majd odabújok Ákoshoz aki azt mondja:

- ez az élet Hanibani...

- majdnem...mondom én...még egy valami (valaki) hiányzik az idillhez :)

A Jónás naptáramat tekintve eddig egész évben jóval a számított peteérésem előtt voltam termékeny...most készülünk Jónás szerint...csak Hobbinyuszi megzavart...a jóslata szerint, ha jól számoltam, akkor augusztusban jön az áldás :) Jól számoltam? :)

Na megyek feküdni, de azért nézzük a foci VB-t...imádom a nagy focit!

Jól érzem magam most itt a B13-n...kicsit olyan zárt világ, lehet, hogy erre van most éppen szükségem...érdekes, hogy eddig, az motivált, hogy minél többen olvassanak, minél több kommentet kapjak az írásaimra, de most befelé fordultam egy kicsit...nem rossz értelemben...

2 évvel ezelőtt egy tenyérjós azt mondta nekem, hogy az életem első 35 éve elég nehéz lesz, sok csalódás, sok fájdalom, káosz, de 35 éves korom tájékán hirtelen rendeződik az egész életem,mint ahogy a háborgó tengeren kisimul a víz...decemberben töltöm a 35-öt...és most először életemben, ha magamba nézek, ha megnézem, hogy milyen is vagyok valójában, tetszem amit a belső tükröm mutat...őszinte és tiszta...és látom a szennyet, a koszt, a felszínes dolgokat, a teátrális megnyilvánulásokat, a közönségességet bizonyos emberekben, de már nem bosszant...csak észreveszem és próbálom magam elhatárolni tőle...mert már idegen tőlem...megvan a célom, megvan az álmom, megvan a boldogságom...megvan a nyugalmam, megvannak a gyermekeim, megvan a TÁRSAM...megvagyok ÉN...végre...és ehhez 34 év 6 hónap kellett...DE MOST OLYAN JÓ...